a takonypóc beszámolója a hétvégéről...

A hülye influenza miatt lemaradtam a villandry-i Konyhakert Fesztiválról. Most várhatok egy egész évig. A hülye influenza miatt lemaradtam a szombati vízitornáról. Most várhatok egy egész hétig. Hülye influenza.

Viszont megtanultam horgolni.

újjujujj...

valyás-avalyás-nyavalyás In Fluenza

levetkőzve női ösztöneimet...

Azért elképesztő, hogy milyen csodálatos a természet, nem? Itt ez a pici gyík, a feje 5x10 miliméternél nem nagyobb, mégis milyen hibátlan minden rajta: a szeme, a bőre, a kis orrlyukai. És azok a parányi ujjacskák? Hihetetlen hogy erek, idegek futnak bennünk. Tökéletesen összehangolt, miniatűr, finommechanikai gépezet. Gondolkodik, él, szaporodik, járja az útját, része a nagy egésznek, és én nem tudok abban hinni, hogy ez az állatka csupán a véletlenek összjátéka folytán kelt életre. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle, egyszerűen gyönyörű.

Portré az új barátomról...

Nem tehetek róla, beleszerettem. Eszement édes kis jószág. Tüneményes kisgyík, a tekintetében meg van valami... je ne sais quoi'... de elvesztem benne. Mi legyen a neve?Kis bohóc... :-)

UPDATE 1: A doki szerint ez még teljesen bébi gyík. Meg akarta fogni szegényt és csak úgy kitenni a vadonba egyedül és árván, de én megmentettem az új barátomat. Most megpróbálok pókokat és muslicákat gyűjteni neki, nehogy legyengüljön az éhségtől.

UPDATE 2: Újjabb nehézséggel találtam magam szembe, mert rájöttem, hogy hiába keresek pókot neki, azt még kevésbé merem majd megfogni, úgyhogy úgy döntöttem hazaküldöm névnélküli barátomat, lehet hogy már kétségbeesve keresi őt a mamája. Kitettem a gyepre, a kis fickó meg pillanatok alatt elhúzta a csíkot. C'est fini...

Hiányzik...

Szóval ilyen a szívroham...

Ezzel meg most talákoztam a sarokban! Egy pillanatra a szívem is megállt dobogni!
Mi a fene ez a szörnyeteg? Hogy került be a lakásba? Miért állnak összevissza a lábujjai? Mi az esély rá, hogy ebédidőig ugyanilyen mozdulatlan marad, és megvárja míg hazajön a doki, hogy megmentsen tőle? Mit eszik? Ugye nem támadja meg a Dudort? Lehet, hogy több is van belőle? MICSINÁLJAK VELE???!!! Legalább kilenc centi, és villásnyelve van, láttam a saját szememmel!


UPDATE 1: Nah, már a férfiakra se lehet számítani! Most volt itt egy munkás átvizsgálni a szellőzőket (rendes évi gyakorlat...) megkértem, hogy legyen úriember, és mentsen meg, ha már egyszer itt van, és vajon mit válaszolt borzongva?! Hogy ő nem meri az ilyeneket megfogni, de ne aggódjak, nem veszélyes... Hah! Gyáva kukac!

UPDATE 2: Most felkucorodott a hűtőtáska cipzárjára. Na jó, lehet, hogy mégsem szörnyeteg. Sőt, tulajdonképpen egész helyes. Csak ne pont az én konyhámba vette volna be magát...

UPDATE 3: Tulajdonképpen tökaranyos ez a kis izé, egész megbarátkoztunk. Persze csak tisztes távolból. Nem lehet, hogy ez csak egy árva gyíkgyerek? Arra gondoltam, netán befogadom...

Valami történni fog...

A bolti árufeltöltők ma egytől egyig úgy ki voltak csípve, mintha egy menedzserkonferencia résztvevőit szalajtották volna polcotpakolni. A férfiak talpig sötét öltönyben (mellénnyel!), nyakkendővel, a nők körömcipőben, selyemharisnyában, elegáns kiskosztümben. Tisztára slamposnak éreztem magam, pedig a pasztellcsíkos pulcsim és az új dzsekim volt rajtam.
Most vagy a tikosszolgálat emberei szállták meg az épületet (ez esetben rejtőzködésből egyes alá!), vagy ez az alkalmazottak új egyenruhája.
Remélem az előbbi, mert ha mégis ez az új egyenruha, akkor attól tartok kénytelen leszek boltot váltani, nem tudom rendszeresen elviselni azt a lepukkantságérzést, ami ma a hatalmába kerített.

A másik furcsa meg az volt, hogy noha a bolt kongott az ürességtől, egész sorok álltak teljesen és tökéletesen kifosztva (életemben nem láttam még ilyet), miközben az árufeltöltők nem is annyira feltöltöttek, hanem inkább letöltöttek, mégsem volt hiány semmiből, mindent meg tudtam venni amit akartam, minden friss volt és ropogós, és több mint elég. De akkor mi a csuda hiányzott a polcokról?!

... mintamátrix?
... vagy kandikamera?
Nem tudok rájönni.

piscine... IV.

Az úszás olyan mint a drog.
Rendesen medencelvonási tüneteim vannak.

Holnap hétfő? Sebaj...

Pollyanna azt mondja, hogy a hétfőben az a szép, hogy még egy egész hétbe beletelik, mire újra hétfő lesz... Én ehhez tartom magam. Ráadásul szabi utáni első hétfő se lesz még egy darabig, úgyhogy most mit szomorkodjak?
Pláne, hogy ILYENEKET is látni néha. Most mégjobban szeretem az embereket.

Különben is ma nem, majd holnap gondolok rá (ezt az életfelfogást Scarlett O'Harától kölcsönöztem, és ez is nagyon bevált).

piscine... III.

Az aquagym nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóóó!

Őrült kemény, ha a parton kellett volna végigcsinálnom azt az egy órát, akkor a mentők mostak volna föl a padlóról, de a vízben nem is érezni. Persze attól még használ, már most fájok, felháborodott izmaim szóba se állnak velem, a medencéből úgy kászálódtunk ki, mint a vert sereg, de akkor is eszméletlen jóóóóóóó! Mostantól örökkön örökké akvadzsimmelni fogok!

Utoljára a spinning váltotta ki belőlem ezt az edzés utáni felfokozott boldogságérzetet, pedig azután is alig bírtam hazavánszorogni (Magyarországon az utca másik oldalán volt a spinningterem ahová jártam [a doki mindig távcsővel kukkolt minket], normál tempóban egy darab percre ajtótól ajtóig, de miután levakartam magam a bicikliről, nekem legalább negyed óráig tartott a hazaút), de itt sajna nincs olyan, úgyhogy most repesek, hogy találtam egy még jobbat :-)

don't forget!

Heten a halott ládáján -
Yo-ho-ho, meg egy üveg rum!

Csönd, ott lenn, a fedélközön!

"I’m a sailor peg
And I lost my leg
I climbed up the topsails
I lost my leg"

(a kép zenelink!)

tiszta retró...

Most pedig lerántom a leplet a doki komcsi múltjáról.
Még tavaly, mikor Magyarországon voltunk, és a doki könyvtárát túrtam át módszeresen katalogizáltam és dobozoltam, megtaláltam a úttörőkori őrsének (Galagonya őrs) naplóját 1981/82-ből, melynek az akkor 10 éves doki volt a krónikása (pontosabban "kórnikás"). Rögtön magamhoz ragadtam a naplót, és addig tettemide-tettemoda, nehogy véletlenül otthon felejtsem, hogy persze az volt az egyetlen, amit nem hoztam magammal. Másfél évet kellett várnom, mire újra kézbe vehettem, mert ugyan ki merne a postára bízni ilyen értéket, de most elhozták a szüleim, és elhárult minden akadály a közlés elől.

(Közbeszúrt megjegyzés: kicsit borzongató belegondolni, hogy abban az évben, mikor én születtem, a doki már őrsi naplót írt. Férfikorú férfival élek. Megj. vége.)

A doki megfenyegetett, hogy halálra csikiz, ha nyilvánosan kompromittálom a komcsi múltjával, de én vállalolom az üldöztetést, nem vehetem a lelkemre a terhet, hogy egy ilyen becses irodalmi és képzőművészeti kincstől fosszam meg a nagyérdeműt, úgyhogy jusztis megmutatom! Ez kérem egy igazi kordokumentum!

(Minden képet nagyobbra tudsz kattintani)

Vajh' mi szerepe volt a nótafának és a mókamesternek?Csatakiáltásunk, őrsi vállalásunk...A dokit aztán nem lehet szószártyasággal vádolni...

"- Tanítónéni ezt is le kell írni? / - Ezt nem muszáj! / - Jajde jó! - mondtam."

Azért az a Vukkos rajz nagyon ott van...

"Zsibongva jöttünk ki az iskolából." Nem hiszem, hogy van még gyerek, aki így fogalmazna.

Elselye... úgy látszik a zsenik sem feltétlenül helyesírók...

piscine... II.

Az uszodában nincs üdítő- vagy édességautomata, viszont van úszószemüveg-, fürdősapka-, fürdőgatya-, dezodor-, és tusfürdőautomata.

Holnap megyek először aquatornázni, Frédérique lesz a tanárom, aki a nevek logikájának ellentmondva igazából nő.

Óda az Őszhöz...

Mindig a Tavaszhoz szoktak költeményeket írni, olyanokról zengenek dalt, hogy felpezsdül a vér, csicseregnek a madarak, a fűből új élet sarjad ésatöbbi ésatöbbi, így is van, de én bizony ősszel is ugyanezt a bizsergést érzem, majd' kibújok a bőrömből a boldogságtól!
Végre elmúlt a nyár, a nehéz forróság, szárazság, a kibírhatatlan levegőtlenség, lehűlt az idő, minden reggel esőillatra ébredek, megint színes a világ, a fák, a bokrok, aztán az is elmúlik, de jön más mulatság, szárazlevél-rugdosás a parkban, pogácsasütés, kakaóivás termoszból, vagy csak állok az ablakban (a nyuszis mamuszomban!) és meleg teát szürcsölve bámulom a vihart.
A nap már nem perzsel, hanem barátságos, otthonos aranysárgán ragyog, a levegőt belengi a sültgesztenye, a sütőtök, és a karamell illata, száraz falveleket égetnek a kertekben, végre belebújhatok a kordnacimba, viselhetem a meleg pulcsikat, színes sálakat hordhatok (sk!), és végre-végre újra kézimunkázhatok anélkül, hogy az ujjamhoz sülne a tű.
Végül ha beköszönt a fűtésszezon, szegfűszeggel tűzdelt narancshéjat szárítok majd a radiátorokon, kalácsot dagasztok, amit a nyáron befőzött baracklekvárral, normandiai vajjal és fahéjjal majszolunk el reggelire, ebédre meg lecsót eszünk, jó kis hazai paprikából.
Ahogy Tom Hanks mondta a Szerelem hálójában, látván, hogy mindent beborítanak az iskolások, ilyenkor mindig rámjön az iskolaszer-vásárolhatnék, most is vettem egy színes marékkal a kedvenc tollamból (0,4 mm-es vastagság, vagy inkább vékonyság...), meg egy remek moleskine jegyzettömböt, lehet hogy ebbe írom majd a nagy regényemet színes betűkkel.

Most megyünk az uszodába, mert sürgős lubickolnivalónk támadt, valahogy le kell vezetni a fölös energiát, mert ilyenkor engem csak a bőröm tart egybe, amúgy mindenfele mennék egyszerre!
__________
u.i.: Jövő héten Konyhakert Fesztivál lesz Villandry-ban, már alig bírok magammal. Nemcsak zöldségpiacot rendeznek, de ott még meg is főzik/sütik a helyben termelt zöldségeket, leveseket készítenek, lecsókat, felfújtakat stb., a nép meg közben ott császkál a hatalmas kertben és kanalaz lelkesen. Szuper lesz!

Ehavi megdöbbentő rovatunk következik:

Amolyan sajtózsemlemorzsa...

Emlékszem, még az amerikai elnökválasztás előtt Obama egy beszédében megjegyezte, hogy nem elég a hadsereg és a különböző nemzetbiztonsági szervek Amerikának, szükség van egy civil, amolyan paramilitáris ifjúsági szervezetre is, ami éppoly hatalommal bír majd, éppoly erős lesz és jólszervezett, mint a hadsereg. Hát ez lett belőle: "Adj egy évet, és megváltoztatjuk a világot!". Nem Amerikát. A világot. A 3:02 percnél azt mondja a lányka, hogy számára ez az egész arról szól, hogy létrehozzák az Egy Világot. Új Világrend, hah?
1:47-nél Rahm "Rambo" Emmanuel, Obama kabinetfőnöke arról beszél, hogy mindenki számára kötelezővé teszik a belépést a hitlerjugend ööö... levente... vagyis úttörő... akarom mondani AmeriCorps nevű szervezetbe 18 és 25 év között.

Aztán ITT egy hatoldalas cikk vagy tanulmány arról, hogy a zoofília gyakorlatilag egy tök normál szexuális vonzalom, most ugyan olyan elbírálás alá esik, mint a homoszexualitás az '50-es években, de ahogy azt elfogadta a világ, úgy ez is hamarosan kedvezőbb fogadtatásra lel majd a liberálisan gondolkodók körében. Én remélem, hogy nem.
Ha már a szexnél tartunk, be akartam linkelni egy cikket a Times Onlineról, amiben azt bizonygatta a cikk írója, hogy a közvetlen vértestvérek közötti szexuális kapcsolat is abszolút rendben van, amíg nem születik belőle gyerek, de ez valszeg annyira kicsapta a biztosítékot az olvasóknál, hogy pár nap alatt levették. Persze nem biztos hogy emiatt vették le, mert a kommentezők 95%-a teljesen támogatta a cikkíró véleményét, és még azt hurrogták le aki ellen mert mondani, de tény hogy valamiért végül mégis törölték az oldalról. Egyszer egy magyar fórumon is olvastam már ilyen véleményeket, a kommentező szerint csak a bigott vallásosság tiltotta a testvérek közötti szexet, meg mondjuk tényleg nem jó ha egy kretén kölyök születik belőle, de szerinte most hogy már így a 21. században élünk, a fogamzásgátlás korában, felül kéne bírálni ezt a tiltást, mert ez is csak egyike a sokszínű szexuális orientációknak, és minden jó, ami örömet okoz... Szépen vagyunk, mi?

Aztán ITT egy minősíthetetlen tartalmú riport a virágzó izraeli szervkereskedelemről - CNN Live.
A pasi lánya mondja el, hogy az apjának beteg volt a veséje, és egy "veseügynökkel" kötött üzletet, aki elvitte őt Kínába, ahol egy 18 éves lány veséjét vették ki a számára 5000 dollárért. A kínai lány nem sokkal a műtét után meghalt. (Pech, mi?)
3:02-nél interjúvolnak meg egy ilyen veseügynököt. Azt mondja, Izraelben van egy mondás, miszerint "Nem gyengítik meg a saját soraikat", így amikor az ügynök legsajátabb anyjának volt szüksége vesére, nem engedte, hogy a fia nekiadja a tulajdon veséjét, de simán belement abba, hogy fizessenek egy kínai ismeretlennek, és vegyék meg tőle a szervet, mire a veseügynök azt mondja: - És ugyan mi olyan furcsa ebben?
Erre a riporter azt kérdezi: - Ez azt jelenti tehát, hogy gazdagoknak több joguk van az egészséghez, az élethez, mint a szegényeknek?
Veseügynök: - Ilyen az élet. Ez a dolgok rendje.
2:23-nál azt mondja a riport, hogy a szervkereskedelemnek ez a módja (meg még más módjai is), nemcsak hogy teljesen legális Izraelben, de a helyi TB még anyagilag is támogatja.

Ha lesz még más is majd folytatom, de egyelőre ennyi is elég.

piscine... I.

A hotelben medence és pezsgőfürdő is volt, ahová minden este lejártunk vacsora előtt a dokival, aminek az lett az egyenes következménye, hogy három nap alatt kifogytam a passzentos gatyómból, amit pont az utazás előtt vettem, így kénytelenek voltunk egy sürgősségi övvásárlást is beiktatni a programba, mert azt pont nem vittem magammal.
A másik következménye meg az lett, hogy most jöttünk haza a helyi uszodából, ahol vettünk egy havibérletet, beiratkoztam vízitornára, és a szuszt is kilubickoltuk magunkból.

A nyaralásról képekben

Néhány napra bevetettük magunkat az osztrák Alpok sűrűjébe, csak mentünk az orrunk után, mindenhol engedtünk a mellékutak csábításának, és a legszebb helyeken kötöttünk ki:

Ezt egy étterem teraszáról fotóztam, miközben az arcom wienersnitzellel, krumplisalátával és almdudlerrel volt tele.

Ischgl felett ezer méterrel - a hotelünk közvetlen szomszédságában induló felvonó első állomása:

Aztán a harmadik állomáson, avagy a hegy legislegtetején...

...kiderült, hogy a hegy félig átlóg Svájcba.

Még a vámhatóság is képviseltette magát odafönt. Üres is volt, kicsi is volt és billegett, de ott volt.

Egy nap Innsbruckban:

Az ilyen cégérektől tisztára elmegy a józan eszem:

Mindig ilyennek képzeltem a suszter manói házikóját:

Az volt a legislegjobb, hogy végig fáztam(!), én már legalább négy hónapja nem fáztam, csak pörkölődtem 40 fokban, most viszont három pulcsi volt rajtam egyszerre! Meg az is a legislegjobb volt, hogy végre megint összepuszilhattam az én drága szüleimet, meg a sógornőmet (lsd. a képen), és kaptam egy zsák magyarpaprikát és magyarsütőtököt, úgyhogy most kétpofára (z)abáljuk a lecsót.

...

Most ők a kedvenc blogom:
Életünk napjai Budapesttől Új-Zélandig - fantasztikus hely az az Új-Zéland, és remek a rögbicsapatuk is (már egyszer írtam róluk...)

Megnéztem a Miért éppen Alaszka? mind hat évadát, teljesen más a vége, mint amire ép ésszel számítani lehetne, most a Csengetett Mylord? második évadát nézem, és közben töltö... ööö ... szerzem meg az Ausztrál expressz mindhárom évadát. Régen a Disney-nek volt egy másik sorozata is, ami valami McKenna nevű családról szólt, de az is lehet, hogy nem Disney-sorozat volt, nem vagyok benne biztos. Nem emlékszik valaki, hogy mi volt az? Aztán még egy időben a Duna-TV is leadott egy sorozatot, kosztümös volt, talán összesen három részt láttam belőle, és azt hiszem, hogy Örökség volt a címe, de semmi infót nem találtam róla. Valaki? Valaki?

nembejárónőkről...

Az előző poszt kommentjeiben azt a véleményt fogalmaztam meg, hogy a csúcsos ház tulajdonosának minden bizonnyal van bejárónője, és nem maga takarít, de aztán a doki eszembejutatott egy házaspárt, akikről még valamikor két éve láttunk egy dokumentumfilmet, és most azt gondolom, hogy lehet hogy mégse jár be a csúcsos házba nő. Mármint takarítani.

Szóval az a dokumentumfilm egy olyan házaspárról szólt itt Franciaországban, amelynek mindkét tagja nemesi származású, és mint a családjaik legutolsó sarjai, mindketten egyedül örököltek egy-egy hatalmas kastélyt valahol egymástól jóóó messze. Mindkettő tovább akarja vinni a családi hagyományt, és nem akarják eladni (ez mondjuk megértem, én sem tudnék megválni egy csodaszép kastélytól, ami már évszázadok óta a családomé), úgyhogy most mindketten a saját kastélyukban élnek, és egész életükben azért gürcölnek, hogy legyen pénzük elvégeztetni az épületeken a legminimálisabb tatarozási munkákat, hogy legalább ne omoljon össze. Gyakorlatilag maguk takarítják, egy-két nyugdíjas alkalmazottal közösen maguk irányítják a tárlatvezetést a látogatóknak, kisebb munkákat is elvégeznek benne, ha bírják, együtt rongyolnak a konyhában a bérelt személyzettel, ha valaki kibérli a kastélyt egy esküvő vagy más rendezvény számára és emellett próbálják a lehető legoptimálisan felhasználni azt a kevéske állami támogatást, ami a műemlékvédelem alatt álló épületekre jár.
Képzelheted mennyit találkoznak egymással. Ha jobban meggondolom nem is akarok kastélyt. Elég lenne nekem egy kisebb világítótornyocska is az óceán partján, csak minden este a doki mellett aludhassak el.

Amúgy holnap megyek igazi kastélyvendégségbe... úúúgy várom :-)

a csúcsos ház...

Ezt a kis villát hétfőn találtam a városban, ma pedig fényképezőgépet is vittem magammal. A "Saumuri paloták" című leendő albumom legújabb darabja. Persze az albumhoz szebb fotókat kellene készíteni, ez még csak az anyaggyűjtés fázisa. Nem ismertek egy profi fotóst, aki hajlandó lenne összeállítani a gyűjteményt?

(majdnem) meghalt a hűtő, éljen a hűtő...

Tegnap félig igazat mondott az időjáráscsajszi, és bár egy csepp eső sem esett, egész tisztességesen beborult, úgyhogy nincs okom panaszra, hálás vagyok minden csökkenő fokocskáért. A lakásban nem lehetett megmaradni, annyira átmelegedtek már a falak, úgyhogy elmentünk csavarogni az erdőkbe, meg hűsölni egy kicsit a szupermárket szalámipultjánál, és még egy hűtőleárazásba is belefutottunk, tiszta haszon. Aztán hazafelé én egész úton a Klementínát sirattam, és költöttem a nekrológját. Nem tudom, hogy fogom megmondani neki, hogy csak úgy sitty-sutty lecseréltük, végülis szegényke nem tehet róla, hogy kicsinek született, vagy hogy a mélyhűtőrekeszét még egy fogpiszkáló is szűknek találná, és olyan jó barátnőm volt végig az egyetemen, de hát ez van, valahogy meg kell értetnem vele, hogy akármennyire erőlködik is, három napra való élelmiszernél többet nem bír el a bendője, és nekünk ez mostmár tényleg kevés.
Szerdán szállítják haza az új családtagot, addig még sokat szeretgetem majd Klementínát, kisikálom a fiókjait, letisztogatom a polcait, és megígértem neki, hogy keresek egy kedves egyetemistát, vagy agglegényt, aki szépen a gondját viseli, és megbecsüli őt érdeme szerint.
Csak hát féltem szegényt, mert egy szót sem beszél franciául...
Van olyan hogy hűtőárvaház?

Bár még nem merem elkiabálni a dolgot, de az időjárásjelentő hölgy valami esős hidegfront jöveteléről suttogott a tévében. Határozottan úgy tűnt azonban, ő is azon az állásponton van, hogy hiszi ha látja...

Negyven Kettő

.
"Eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lehetett, amikor még mindenki csak lovon közlekedett. Mert akkor fel se merül, hogy azért ne menj el valahová, mert azon spórolni lehet: egy ló kb ugyanannyit fogyaszt ha használod, mint amikor üzemen
kívül van."

(by Negyven Kettő)
http://negyvenketto.blog.com/

És akkor mademoiselle felugrott „kezébe kapott fövegével hadonázott, s nagy jucunditással kiabált: Zseniál! Zseniál!”...

a szerencsétlen szerencsés...

Príma kis tanmese, most hallottam a Miért éppen Alaszkában. LegBölcs Marilyn, a kedvenc szereplőm (megvan? az a dundi kis indiánlány, akinek hat évadon át meg sem rezzen az arca...) mesélte Ednek.

Történet a Harcosról, akinek volt egy gyönyörű ménje. Azt mondták, milyen szerencsés, hogy ilyen lova van.
- Talán - válaszolta.
Egy nap megszökött tőle a ló. Azt mondták, a Harcos nagyon szerencsétlen.
- Talán - válaszolta.
Másnap a ló visszajött, és velejött néhány remek kis póni. Az emberek szerencsésnek tartották.
- Talán - válaszolta.
Később a Harcos fiát levetette egy póni a hátáról, és eltörte a lábát. Az emberek azt mondták: szerencsétlen.
- Talán - válaszolta nekik.
Később a Főnök harcba keveredett a szomszédos törzzsel. Sok fiatal harcost megöltek, de a törött lába miatt a Harcos fiát nem vitték magukkal, és életben maradt.

mostan faragott hópelyhekről álmodom...

Van az a játék, tudod a Hópehelyfabrikáló:

(kattintsd csak nagyobbra...)

A gyűjteményem első palettája.

Tárgy: Időjárásügyi helyzetjelentés

.
Drága Feleim!

Most néztem meg: 41 fok van árnyékban, és azt mondják csak holnap tetőzik a kánikula. Pilledek.

Meleg üdvözlettel,
RostonSült Mademoiselle
__________
UPDATE:
Melchiades: Nálunk -14 fok árnyékban… de ha kihajolok a hűtő fagyasztójából, akkor már kellemes a hőmérséklet :)
mdmselle: :-DD Én is igyekszem bevackolni magam a fagyasztott zöldborsók, és halrudacskák közé. Csak a belső világítást kell valahogy megoldani, mert bevinnék magammal néhány könyvet: Nyomok a HÓBAN, Három ember a HÓBAN, Négy gyerekkel egy pálmakunyHÓBAN…

(forrás a MOLY)

Miért ne Alaszka?

Mostanában a Miért éppen Alaszkát nézem egyre lankadó lelkesedéssel, emlékeim szerint régen valahogy jobban tetszett, de azért még mindig elvagyok vele. Szükségem van valami zajforrásra főzés/takarítás közben, arra megteszi. De lényeg a lényeg, az egyik részben Marilyn, a kedvenc szereplőm (megvan? az a dundi kis indiánlány, akinek hat évadon át meg sem rezzen az arca...) Seattle-be utazik, és ott van egy zenei aláfestés, egy dal igazi csipeva indián nyelven, na szerintem az tök jól hangzik. Ennyi. Csak ezt akartam mondani.

Georgia Wettlin-Larsen: Ojibway Square Dance

Ugye aranyos?

kozmikus űrmorzsák, középkori udvarházak...

A doki már tegnap este is kicipelt a város melletti mezőkre csillaghullást nézni (pedig döknádhás vagyok), de nem volt valami nagy a zápor, ma viszont egész éjjel kint leszünk, mert most kapcsoltak rá csak igazán. A doki lelkesen töltögeti a kávéstermoszokat. Minden évben kimegyünk, ha tehetjük, ilyenkor kétszemélyes csillagászszakkörbe tömörülünk, leterítünk egy nagy pokrócot, órákig bámuljuk a boltozatot, és mindig kikérdez az előző évben tanult anyagból. Soh'se emlékszem rá, de nagyon mulatságos. Például én minden évben meggyőződéssel bizonygatom, hogy ufót láttam, mert az egészen biztos, hogy a csillagoknak nem szokásuk cikk-cakk vonalban osonni az égen, és ő minden évben türelmesen elmagyarázza, hogy keressek az ufó mellett két stabilnak látszó csillagot, és nézzem csak meg, hogy egyáltalán nem oson sehova, és tényleg. Szóval ufót még nem láttam, de ha jobban meggondolom, nem is nagyon szeretnék.

Az őrült szomszédunk teljes lendülettel kezdte újra a palackfocit, egész délután zajlott a meccs, annyira hangos volt, hogy még a teknősöm is felriadt a délutáni szundijából, pedig a Dudor úgy kiüti magát minden ebéd után, hogy a tányérjában alszik el tátott szájjal, és közben csorog a nyála...
De nem ezt akartam ám mondani, hanem azt, hogy ebbe a kastély/udvarházba megyek a jövőhéten vendégségbe. Életemben először hívott meg egy olyan család, aki hétköznapokon beléptidíj fejében mutogatja évszázados házát és parkját a nagyérdeműnek...

(ennél nagyobb képet sajna nem találtam egyelőre, de azért egész príma kis téglarakásnak látszik, nemdebár?)

Ha a jövő hét péntektől elviselhetetlenül sznob leszek, az nem az én hibám, tessék elnéző lenni velem, idővel bizonyára elmúlik majd, végülis borozgattam én már együtt egy igazi herceggel is egyszer....
Az udvarházat a 15. században építették, kb. 80 km-re van tőlünk, és a jelenlegi tulajdonosa a doki nagybátyjának a legjobb barátja, s ebben a minőségében a doki egyetlen exkluzív betege is (rajtam kívül). Az egész hely már évszázadok óta a családja tulajdonában van, és hihetetlen hogy én minden centiméterét végigvizslathatom, még azokat is, amiket nem nyitottak meg a nagyközönség számára. Tisztára be vagyok sózva! Mit vegyek fel? Kisestélyit?

Na mára ennyi, teljesen besötétedett, a doki meg már itt veri az indulót az ajtóban. Jóccakát!
__________
Ja, és nem tudom kik neveztek be olyan sokszor a HVG blogversenyére, hogy a blogom rákerült a listára, de nagyon köszönöm, hálám jeléül pedig ideírok nekik féltucat cvikipuszit: XXX XXX Akinek inge, nyugodtan vegye magára :-)

lovasparádés, katicabogaras, madárcsicsergős délutánt kívánok...

Szerencsére a fenti banda nem bírta tovább délnél, egyesével hazaszállingóztak, és délutánra minden megint olyan szép nyugis lett, meg csöndes, mint azelőtt, és még a levegő is kellemesen lehült, és még a Dudort is kivittük piknikezni, és még egy kismadár (Egy Nagyon Bátor Kismadár) is hajlandó volt a tenyeremből csipegetni a morzsát, és még lovasparádét is láttunk, piros ruhás huszárokkal, és még katicabogarat is fogtam, és még szundikáltam is egy kicsit a gyepen. Ilyen egy tökéletes vasárnap délután.

hát ilyen se volt még...

Szép dolog a szomszédság meg minden, de jobb ha ma egyik sem kerül elém, mert lincshangulatban vagyok.
Mozgalmas éjszakánk volt, egyrészt a falszomszéd uraság is újrakezdte a palackfocit, de ha csak annyi lett volna, akkor a keblemre öleltem volna, sokkal rosszabb volt a fejünk fölött tomboló fékevesztett buli, huligánok gyülekezete, ami - legalábbis számunkra - hajnali fél ötkör érte el csúcspontját, amikor is az egyik állat kirókázott az ablakon, méghozzá olyan jól célozva, hogy az okádékának 90%-a a hálószobánk ablakpárkányán landolt.
Szó szerint lehánytak minket. A doki most vakarja le a büdöst, én a közelébe se bírok menni. Ocsmány idióta.

A srácok csak valamikor 5 körül csendesedtek el, és kábé egy órája tértek magukhoz, hogy újra kezdődhessen az éjszakai parádé... Mindjárt leszakad a plafon!

Ja, azt elfelejtettem leírni, hogy hajnali három magasságában még csak azt fontolgattam, hogy egy hétig a postaládájukba gyömöszölöm majd az összes reklámújságot, amit a környéken találok (ami azért külön vicces, mert a ládájukra hatalmas betűkkel kiírták, hogy nem kérnek reklámcuccokat - Pas de Pub SVP! - de azért csak pubkadjanak meg!), de a rókázós incidens nagyobb volumenü bosszút igényel, úgyhogy lehet hogy a lábtörlőjüket is begyömöszölöm a ládájukba, plusz az újságokat is, egészen addig, míg végre el nem költözünk! Az oposszum bosszú hosszú!

Szép új világ rovat - I.rész

Tegnap láttunk egy régebbi műsort, ami a pedofília témakörét járta körbe, és egészen megdöbbentő, hihetetlen dolgokról számoltak be.
Például ott a Hate Bill, ami éppen most fogadnak, vagy fogadtak el túl a nagy vizen, és ami konkrétan védi a pedofíliát is, mint "sexual orientation". Klassz, mi? A linkelt videóból valamiért kivágták, de korábban benne volt EZ a lista is, ahol tételesen felsorolja a jóember, hogy mik azok a "fíliák" és "izmusok", és azok között vannak még cifra dolgok a pedofíilián kívül is, úgyhogy szép világnak nézünk elébe még akkor is, ha a vita eredményes lesz, és a pedofíiliát kihagyják a törvényből, de mondjuk benne hagyják a nekrofíliát és tsait.
Amúgy ez az Anti Hate Bill több sebből is vérzik, vagy úgy is mondhatnám, hogy egy gennyes rákos daganat Amerika (és azon túl az egész világ) testén, majd még írok róla később.

Aztán hallottam benne egy szintén amcsi reality showról, a To catch a Predator címűről, amiben pedofilokat csalogattak lepkehálóba, és az egészet kamerára is vették. A YouTube-on jópár adás fönt is van belőlük, elképesztő, milyen perverz állatok járkálnak köztünk. És ránézésre sokszor teljesen normálisnak tűnnek. Már amelyik. Például az a 40 éves fazon, aki randit dumált meg egy kiskorúval, aztán magával vitte az ötéves kisfiát is a találkozóra, távolról sem néz ki normálisnak... De azok se, akik síkosítót, rengeteg alkoholt, drogot, kötelet, meg szigszalagot tartanak a zsebükben.
De az vicces volt, amelyik megpróbálta beadni a zsaruknak, hogy nemcsak hogy teljesen ártatlan a pedofília vádjában, de még szűz is. Mármint a pasi szűz... Kac-kac!