dr. Primadonna...

...avagy a doki egy átlagos műtői napja ruhákban elbeszélve:

1. Fél nyolckor felkel, leveszi az alvópólóját, és felveszi az itthoni-kényelmest, mert fázik.
2. Kávéfőzés, reggeli, és zuhany után fölveszi az utcai öltözetét, és elindul a dolgozóba.
3. Kilenckor a kórházban leveszi az utcait, és felveszi a kórházit (fehérnadrág, fehéring, fehérzokni, fehércipő és fehérköpeny), majd rendelni kezd.
4. Valamikor a délelőtt folyamán bemegy a műtői előkészítőbe, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi a műtősruhát (teljesen zöld)
5. A műtétek után bemegy a műtői előkészítőbe, ahol leveszi a teljesen zöldet, és visszaveszi a teljesen fehéret majd folytatja a rendelést.
6. Délben bemegy az irodába, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi az utcait.
7. Hazajön, leveszi az utcait, és felveszi az itthoni-kényelmest.
8. Ebéd és délutáni szundi után leveszi az itthoni-kényelmest, és felveszi az utcait.
9. Kettőkor visszamegy a kórházba, leveszi az utcait, és fölveszi a teljesen fehéret, majd egész délután rendel.
10. Hatkor bemegy az irodába, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi az utcait.
11. Hazajön, leveszi az utcait, és felveszi az itthoni-kényelmest.
12. Egész estés szabadfoglalkozás után leveszi az itthoni-kényelmest, fölveszi az alvópólóját, és a sok átöltözéstől kimerülten mély álomba zuhan.

Én egy egész héten át összesen nem öltözöm-vetkőzöm annyit, amennyit a doki egy átlagos nap alatt...

Nagy Találkozás...

Tegnapelőtt megvolt a Nagy Teknőctalálkozó, de eleinte nem úgy sült el, ahogy reméltem. A Dudor meglátta a Huplit, és pillanatok alatt dühbe gurult, először csak döbbenten meredt rá, aztán miliméterről miliméterre végigszaglászta, taszigálta, bökdöste, majd nekifogott némán őrjöngeni. Tombolt és a haját tépte (már ugye olyan átvitt értelemben), döngette a falat, majd bőszen letámadott egy nagy darab salátát, és miszlikbe aprította. Nem ette, csak tépte-szaggatta. Aztán elkezdte harapdálni a Hupli páncélját, és ha nem állok őrt, még tán föl is falja... Szegény kicsi Hupli teljesen meg volt szeppenve, csak hüppögött ott bent valahol a páncélja mélyén és néha kikukkantott rám azokkal a hatalmas fekete könyörgő szemeivel, majd' megszakadt a szívem. Ki is vettem a Dudort, hadd járja le a mérgét a szobában, Hupli meg egyből kihasználta az alkalmat, és behúzta a csíkot a kisbarlangba. Dudor még vagy két órán keresztül rótta a köröket, aztán úgy látszott napirendre tért a dolog felett, és elaludt, de valószínűleg másnapra megfeledkezett a Hupli jelenlétéről, mert reggel lejátszotta ugyanezt a cirkuszt, úgyhogy a végén kénytelen voltam szétültetni őket. A Huplit áttettem az utazóládába, hogy legyen egy kis nyugta, de akkor hazajött a doki, és azt mondta, hogy ne a Huplit tegyem külön, hanem a Dudor menjen büntibe, nehogymár valahogyan azt képzelje, hogy ő itt az egyetlen úr(nő), a Hupli meg szokja csak meg a nagy terráriumot, hátha kicsit felenged.
Ebből is látszik, hogy mekkora zseni a doki.
Pár óra bünti elég is volt a Dudornak, mikor visszakerült a kuckóba, olyan óvatosan közelítette meg a Huplit, mintha porcelánból volna, ő meg egykettőre abbahagyta a szepegést, előbújt, és percekig szagolgatták egymás száját, és ütögették össze az orrukat, de olyan finoman, mintha puszikat adnának egymásnak, aztán amikor Dudor elindult a rendes esti egészségügyi sétájára, a Hupli úgy ügetett utána, mintha mindig is a legjobb kebelbarátnők lettek volna. A végén még napfürdőztek egy keveset, aztán mindkét nagysád kecsesen visszavonult összes termeibe alunni.
Újra rend és béke van a hüllőházban.

az első hét történései az üvegházban...

Szerdán volt egy hetes az üvegház, a hagymákoknak meg épp ma van szülinapjuk, úgyhogy egyszerre mutatom meg a kertem fejlődését. Elképesztő figyelni őket, olyan izgalmas, mint egy regény. Néhány napig egyáltalán semmi változást nem észleltem, pedig nagyon résen voltam, még a nagyítómat is előkerestem, és többször is lejátszottam nekik a Terminál zenéjét (mert az most a legkedvencebbem), de semmi, aztán egyszercsak beindultak, és mostmár szinte óráról órára látszik a növekedés. Még a végén tényleg lesz belőle kertecske...

A két üvegház így nézett ki egyhetesen, de már most is sokkal nagyobbak a növénykék, úgy nekilódultak, mintha húznák. Az egyik már jóformán a plafont döngeti, és szinte mindegyik kihajtott közben, ami a képen még üresen tátong.A hagymákok tegnapelőttig jóformán meg se moccantak, most pedig így néznek ki, esküszöm az oldalsó kishajtások közül a legtöbb reggel még nem is volt ott. Ha így haladunk, estére kivirágzunk.

Rettenetes dolog történt...

... kiderült, hogy a Dudor nem is fiú. Ezt a cikit! Valahogy kénytelen leszek átprogramozni a fejemben, hogy nem Dudor Dudorovics, hanem Dudor Dudorovna. Már értem, miért van annyira oda a virágos cipellőmért...

Viszont megvan a Hupli, hiphip hurrá! Írtó pici és félős, de miután vagy tíz percen át a tenyeremben tartottam (féltenyérnyi az egész teknőc) és megnyugtató szavakat sutyorogtam a páncéljához, hajlandó volt szóba állni velem, és onnanttól már kész is volt a barátság. Persze az a két szem lédús málna is megtette a magáét, amit azért vittem magammal, hogy szégyentelenül megvásároljam a szeretetét. Mondhatom sikerült is. Kedden jön haza, csak előbb még ki kell lábalnia szegénykének a bürökrácia útvesztőjéből, engedélyek, hatósági kérdőívek, anyja leánykori neve hárompéldányban stb, de hiszem, hogy egyszer ezen is túlleszünk, és akkor a Dudor is végre kézhez kaphatja a kistestvérét. Remélem nem tapossa majd be a földbe. A műanyag játékteknősét ugyanis betaposta...

Kellemes nálam?

Ezt a kis ajándékot most kaptam a Mammkától, és azért rakom ki, mert a Mammkától kaptam, és azért is mert a Szera rajzolta, és azért is mert olyan kedves, hangulatos kis rajz, nagyon tetszik. Ahogy ránézek, rögtön az ovis tejeskávé illatát érzem az orromban (a színe is valami ilyesmi volt, nem? Azóta sem ittam olyat...), mindig ilyen alakú csészében kaptuk, fehér alapon piros pöttyökkel, és mindegyiknek kicsit csorba volt a széle... Hja, oda az ifjúság!


És akiknek továbbadom: cinnamon, Kriszta, és a Rebelle, mert igazán kellemes náluk :-)

tulipántos jó délutánt...

Mivel már három teljes napja kertészkedem, még üvegházam is van meg minden (már itt-ott látszanak is benne a kicsi csírák, éljen!), szóval gondoltam ideje nagyobb fába vágnom a fejszém, úgyhogy máma ültettem hagymát. Már úgy értem virághagymát, nem büdöshagymát. Tegnap egész nap kertészeti oldalakat böngésztem a neten, hátha sikerül felcsipegetnem egy kevés alapismeretet - nem sikerült -, s eközben találtam rá a Hagymáriumra, ahol rengeteget tudtam meg a tulipánokról, nárciszokról, krókuszokról és jácintokról. Volt egy pont, ahol úgy éreztem, belepusztulok, ha tényleg hónapkat kell még várnom a tavaszra, hogy ültethessek, ráadásul még kertem sincs, és minden olyan kilátástalannak tűnt, de akkor átnavigáltam a fórumra, ahol egy jótét lélek közölte, hogy ha valaki karácsonyra akar egy kis virágot az asztalra, akkor ültessen hajtatónárciszt ziva meg grand soleil d'or. Hát mit mondjak, könnyekben törtem ki az örömtől, elügettem a Jardilandba, fülöncsíptem egy eladót, aki segített megvenni a nárciszhagymákat mindössze 70 eurocentért darabját, sőt még egy preparált jácinthagymát is üveggel együtt (erről is azt ígérték, hogy karácsonyra virágba borul), meg vettem kaspókat, és virágföldet meg egy cuki kis kéziásót, aztán hazaügettem, és mindent elültettem, a jácintnak meg hajtogattam csákót. Igazi földet lapátoltam, és igaziból feketék lettek tőle körmeim, tisztára mintha igazi kertész lennék.
Elvileg 5-6 héten belül virágozni fognak, minden héten fotódokumentálom majd a fejlődésüket, közben meg erősen reménykedem, hogy nem szúrtam el semmit. Főleg a víz-dolog miatt fő a fejem, nem tudom hogy elég vizet adtam-e a földhöz vagy netán túlontúl is sokat. Nagyon pipa lennék magamra, ha véletlenül kirohasztanám a hagymácskákat. Ez van, ha valaki városi lánynak születik, még egy hagymát se tud rendesen a földbe tenni.

jajdeizgulok

évforduló...

Mostanában volt egy éve, hogy hozzánk került a Dudor, de úgy tűnik ez a tény rajtam kívül senkit sem izgat föl különösebben, pedig az érintett ma ünnepi ebédet kapott, amit a legfinomabb almából és biokígyóuborkából állítottam össze, megszórva friss tojáshéjjal, de olyan egykedvűen táplálkozott, mintha nem is szülinapja lenne, vagy mi a szösz. Pedig ettől a menütől rendszerint teljesen felvillanyozódik, és képes lenne félholtra enni magát, csak nehogy egy morzsa is maradjon belőle. Aztán még ünnepi piros masnit is kötöttem rá, de azt rövid úton legyötörte magáról, és az sem érdekelte, hogy a Happy Birthday-t fújom neki teljes tüdőből, inkább kiment az előszobába játszani a kedvenc játékát, már t.i. a "Taszigáljuk a Mamzelle virágos cipőjét jó messzire"-címűt, azzal aztán elvolt vagy fél órán át, most meg már horkolva szunyókál a kisbarlangjában. Nem az a kimondott partiállat...Ja, erről jut eszembe, megjelent a lovaskönyvem, amit szintén tavaly ilyentájt fordítottam. Musztángszív a címe.
Ja, és a blogom is a múlt héten lett 3 éves.

Na kinek van mini üvegháza?

Jaj, hát persze hogy nekem!!!
Őszintén szólva a leghalványabb fogalmam sincs a kertészkedésről, mégis van egy perfekt kis házi melegházam, mert ez az új hobbim már teljes 24 órája. Tegnap bukkantam rá mandy tarragon kertészblogjára, s benne az ő mini üvegházára, aztán ma reggelre meg már nekem is lett egy ugyanolyankám. Valóságos eufórikus rajongásba estem a leírásaitól, úgyhogy elügettem a boltba, megvettem a hozzávalókat, és már be is üzemeltem a veteményest, mostmár nincs is más dolgom, csak lesni, hogy mikor szökkenek szárba az elvetett magocskák.
Két kertet is alkottam, az egyikben csupa fűszernövény van a konyhám számára, a másikat meg amolyan teknőc-dzsungelnek szánom, a Dudor és a leendő Hupli kedvenc nyalánkságaival. Ha kinőnek, majd szépen átültetem a flórákat egy nagyobb ládába, és ebédidőben majd odajárhatnak a faunák legelni.

Nagyon egyszerű az összeállítás, csak kell hozzá egy ilyen fedeles doboz (mandy azt mondta, hogy ő az övét az Obiban vette, kb 1000 forintért, én a Gamme Vertben, 5 euróért), aztán egy csomag tápkorong, ami tulajdonképpen préselt tőzeg, pár tasak mag, és sok víz.
A tápkorongokat szépen sorba bepakoltam a ládába, majd nyakon öntöttem egy kevés vízzel. A korongok egy idő után elkezdik magukba szívni a vizet, nőnek-dagadoznak, én meg tovább adagolom a vizet, egészen addig, míg olyan tip-top krumplispogácsa méretűre nem nőnek. Tálcánként legalább egy liter vizet felszipkáztak a korongok.
Végül elővettem a magvakat, pár szemet a pogácsák közepére szórtam, és egy kis pálcikával belenyomkodtam őket a tőzegbe. Amikor ezzel is kész lettem, rátettem a doboz tetejét, elrebegtem fölötte a kertészek imáját, és kerestem neki egy csöndes kis zugot, ahol nyugodtan ébredezhetnek a növénykéim. Elvileg egy hét múlva már lehet látható eredmény, majd referálok, ha eljön az ideje.

Ez a gyógy-, és fűszerveteményes, a még száraz korongokkal. Ebbe vetettem majorannát, zsályát, kakukkfüvet, bazsalikomot, rozmaringot, kamillát, és margitvirágot, ez utóbbihoz ugyan nem fűzök nagy reményeket, csak gondoltam jó lesz kísérletnek.

Ez meg a Teknőcmennyország művésznéven szereplő másik láda, van benne madársaláta, spenót, metélőhagyma, zsázsa, ruccola, kövér porcsin (erről ugyan sejtelmem sincs, hogy micsoda, csak benne volt a zacskóban, hát elvetettem), és mesclun rouge (ezt se tudom, hogy mi lehet magyarul, de a Dudor kétpofára zabálja), szóval egy halom olyasmi, amiért megőrül minden rendes vegetáriánus kisteknőc.Így néz ki lezárva a doboz, most aztán tessék nekünk drukkolni, de nagyon!

Szerettem volna még citromfűt, izsópot és csombort is elvetni, de sajnos nem lehetett kapni, szóval ha egy bizonyos valaki mindenáron karácsonyi ajándékot akar nekem küldeni, akkor egy-egy tasak magot ezekből boldogan elfogadnék...

Majdnem...

...meg kellett hoznom életem legnehezebb döntését, ugyanis a doki ma reggel határozottan kijelentette, hogy vagy varrógépet kapok karácsonyra vagy a Huplit (ő egy másik teknőc, a Dudor kistestvére). Szép kis csávába kerültem mi?
De végülis minden jól alakult, mert addig hízelegtem csábosan, csípőt ringatva, szempillát rezegtetve, s közben sopánkodva teljes döntésképtelenségem fölött, míg végül a segítségemre sietett, és kiegyeztünk egy elfogadható kompromisszumban: egyiket megkapom szülinapomra, a másikat meg karácsonyra, és mivel a kettőt csak 10 nap választja el egymástól, majdnem olyan, mintha egyszerre érkeznének.
Már órák óta figyelem a dokit, azt hiszem nem tud szabadulni attól a gyanútól, hogy már megint furmányosan csőbe húztam. Csak még nem jött rá, hogy sikerült mindent vinnem*.

Mostmár csak azt kell kitalálnom, hogy mi legyen a varrógép neve, és hogy ő, vagy a Hupli jöjjön-e 10 nappal előbb. Ez most a dilemmám... Ötletek?
__________
*A Bazi nagy görög lagziból tanultam, de psszt, ez titok!

Bretagne - meglehetős szürke árnyalatban...

Megjártuk. Volt óceán, volt világítótorony, volt szépszálloda, volt kulcs is, épp csak idő nem volt hozzá. Azaz volt idő, de milyen! Egy kósza tornádót leszámítva az elmúlt években nem pusztított ahhoz fogható vihar a parton, mint ami ezen a hétvégén zúdult a nyakunkba, úgyhogy példátlanul sok időnk maradt a csodás szobakulcsot bámulni. Ám lett légyen bármilyen gyönyörű is az a bizonyos kulcs, és csöndes a hotel (egy pisszenés nem sok, de annyit se hallottunk ha a szobánkban voltunk), és bőséges a reggeli*, mi azért mégis megkurtítottuk a miniszabit, és hazajöttünk egy nappal hamarabb, mert ennek így nem volt semmi értelme.

Mindezek ellenére azért két napon át rendületlenük űztük a Döncit le-föl a partvidéken, és ahogy egyetlen percecskére elállt a zápor, már ugrottunk is, és esetenként majdnem tíz egész percet sikerült is sétálni és lőni egy-két fotót, mielőtt újrakezdődött az egész.
Tudom a fotók minősége hagy némi kívánnivalót maga után, sőt némelyik roppantul depresszív, de én mégis megmutatom a termés legjavát, mert azért sikerült elcsípni néhány érdekes pillanatot:

Ez volt a legislegelső kép amit megpillantottam az óceánból, és ez volt a legderűsebb is, itt még akadt egy darabka kék ég, de a balról benyomakodó sűrű sötét felhő végül erősebbnek bizonyult, és onnantól egy percre sem tágított. Azok az emeletes kalibák egyébként rákászkunyhók, dagály idején ezekből eresztik le a hálót, amivel kipecázzák a kis ollósokat:

La Baule nagy múltú fürdőváros lehet, mert csak abban az utcában ahol laktunk, és ami mindössze 300 méter hosszan nyúlik a part felé, ilyen palotákat találtunk. Mindnek volt saját neve és évszáma, nagyrészt a századfordulón, illetve a '10-es '20-as években épültek.Reggeli sétánkon az utca végén ez a látvány tárult a szemünk elé, először el se tudtuk képzelni mit mászkál az a több tucat ember térdig a vízben, nyakig érő gumicsizmában, fogvacogtató hidegben......de hamar eloszlott a zavarunk, kiderült ugyanis, hogy tengergyümölcse-szüret van, minden ilyen plakátokkal volt tele. Ez amolyan "Szedd magad!"-akció, amikor itt a szezonja, az egész város kivonul reggelenként kagylót, osztrigát szedni az ebédhez. Szigorúan szabályozva van, hogy fejenként mennyit lehet elvinni, hogy mekkora az a méret, ami már kifejlett, és nem bébi, hogy csakis kézzel/kézi szerszámokkal lehet szüretelni a gyümit, tilos eletromos ketyeréket, nagy gereblyéket használni, és tilos ott helyben elfogyasztani a zsákmányt, mert pokoli kínok között pusztul el a mohó delikvens, ha netán fertőzött a szajré, mindenki vigye haza, és főzze meg szépen forró vízbenEz a kedvencem, olyan jó elmélázgatni rajta, hogy hogyan festene ez a fotó ragyogó napsütésben, kék éggel, fodros kis bárányfelhőkkel, meg mondjuk egy arra röppenő sirállyal, és egy egészen picike világító-tornyocskával a háttérben. De az már giccses lenne, ugye? Nagyon giccses...__________

*Utóbb utánanéztem, hogy ki a csuda írta azt a hotelértékeléseknél, hogy kevés a reggeli, mire kiderült, hogy egy amerikánus látogató volt az aki messzemenően nem volt elégedett a reggeli mennyiségével (nem úgy a minőségével), szóval ez a rejtély is megoldódott.

Saumur => Nantes => La Baule, és vissza...

Már egy jó ideje le volt fixálva, hogy mi fog történni ezen a hétvégén. Úgy volt, hogy szombaton elmegyünk Nantesba a Nagy Kacatvásárra, aztán hazajövünk, és a vasárnapot a legteljesebb lustálkodással és/vagy kacatrendezéssel töljük majd el a jövő munkás hét előtt.
Erre ma ebédnél az én szerelmetes uram és parancsolóm két falat között váratlanul elcsámcsogja, hogy ja, amúgy egész jövő héten szabin lesz, és nekem csak azért nem szólt eddig róla, mert elfelejtette, de szerencsére az egyik betege(!) emlékeztette(!) rá. Szóval mi lenne, ha a hétvégén leruccannánk az óceánhoz (úgyis folyton arról beszélek, megint kitört rajtam az óceánnézhetnék meg a világítótoronymánia), mivel ha már Nantes-ig elmegyünk, akkor az a maradék 50 km már nem számít, és ott is aludhatnánk egy-két napot.
Ezt így mondta bele nekem az arcomba, csütörtök délben.

Még soha nem volt ekkora halom szennyes a tartóban, megvettem az összes zöldséget a leveshez a hétvégére, vasárnap ünnep, ami azt jelenti, hogy mozdulni se lehet az utakon, és ami a legrosszabb: minden hotel csurig van óceánfetisisztákkal északtól délig az egész bretagne-i partvidéken.

Na jójó, nem azért mondtam mintha sajnálatot várnék, Isten szeret engem (csak tudnám mit szeret rajtam ennyire...), mert mindent pikk-pakk sikerült átszervezni: beüzemeltem a Gizit, mos mint a kisangyal, fől a leves, majd megy a fagyasztóba, a Dudort újra átszoktatom az utazóládájába, aztán holnap hajat mosok, fölmálházzuk a Döncit, és elrobogunk a naplementébe, jövő szerdáig ne keressetek.

A legjobb az hogy találtam egy csudaédes szállodát La Baule-ban, egész jó áron, és sikerült elcsípnem a legislegutolsó szobát benne, ezt a kulcsosat (további képek a szállodáról alant):...és új tapasztalattal lettem gazdagabb: online foglalásnál igazán nem érdemes elolvasni a vendégvéleményeket az adott hotelról, mert ezek a gonosz törpék egy csomó szép hotelről lebeszéltek, az viszont, hogy itt kevés a reggeli engem nem érdekel, 200 méterre van az óceán, ha éhen maradunk, majd lemegyünk a bícsre és horgászunk magunknak osztrigát. Bár bevallom kicsit aggaszt, hogy többen is írták hogy a szoba trés bruyante, főleg azért mert nem tudom mit jelent. Bár tudnám... Van valami ilyesmi nevű sajt is, lehet hogy sajtszagú a szoba? Na mindegy, szerintem azért a kulcsért tökre megéri büdizni egy kicsit...

Két hónapja...

...még nem is tudtam kötni, most meg már van egy dögös sálam. Hand Made.

Amúgy van egy kreatív blogom is, csak szólok.

A Képlet...

...című film már egy ideje várja itt a lejátszó tetején, hogy megnézzük, de mostanában nem voltunk abban a kimondott világvége hangulatban, hogy kedvünk legyen egy ilyen témájú filmhez, úgyhogy hanyagoltuk. Ma viszont megnéztük, bár ne tettük volna, a film maga felejthető és több okból is zavar, de a dátum a dátum! Kicsit meghökkentem, amikor a film egy pontján közelről mutatták a papírt, amin rajta van a dátum, hogy mikor hal meg EE, azaz Everyone Else: 10/19/09.
Abból, hogy ma 18.-a van, az következik tehát, hogy a film szerint holnap lesz vége a világnak, khm.

Arra gondoltam, megkérdezem a BZsófit, hogy náluk Új-Zélandon vége van-e már a világnak. Végülis ott már órák óta 19.-e van.
Tényleg, az ilyen holtbiztos naprapontos világvége jóslatok esetében milyen súllyal esik latba az időeltolódás?

Amúgy csak nekem tűnt fel hogy észrevétlenül kikoptak a főhős-megmenti-az-egész-világot-és mindenki-boldogan-továbbél-típusú katasztrófafilmek? Újabban mindenki csak sikoltozik bennük, fél, rohangál és vérzik, a főhős pedig lefekszik, és sorsába törődve várja a halált. Ami bizonnyal utol is éri, vagy ha nem akkor sem ő tehetett róla. Ha ez a választék, akkor én mégiscsak jobban szerettem amikor Bruce Willis egy szál atlétában pukkantotta szét a meteort.
_________
A HAri az előbb azt mondta, hogy akkor ő még gyorsan kieszi a maradék krémest a hűtőből, nehogy kárbavesszen... hihi

piscine... V.

Az eddigi vízitorna edzések, amikbe - tegyük hozzá - majd' belehaltam, csak közepesen gyenge ugrabugrának tűnnek a maihoz képest. Ma ugyanis súlyokat kötöztek a csuklónkra és a bokánkra. Olyan voltam mint egy vasmacska.

Nagy élet volt egyébként ma az uszodában, a kismedencében bölcsistornát tartottak 3-4 éveseknek, ami úgy néz ki, hogy ütemre csapkodják a vizet a bébiszalonnás kis karjaikkal, és bújócskát játszanak az úszó műanyagházikók között (komplett lebegő vízifalu van ott felépítve házsorokkal, parkkal, városházával), és visítanak ahogy a torkukon kifér. A nagymedencében meg a helyi szinkronúszok tartották az edzésüket, mindegyik kislány ugyanúgy nézett ki, és nagyon ügyesen mozogtak, roppant inspiráló volt. Sohase tudtam hogyan tanulják meg, hogy mikor kell egyszerre kidugni a lábukat a vízből tökegyenesen és spiccelve, miközben fejjel lefelé lebegnek a vízben, de erről a rejtélyről is lehullt a lepel végre: az edzőjük egy fémrudat állított be a medencébe, és azon kalapált le nekik mindenféle morzejeleket. Jó ötlet.
__________
Nem tudtok valami jó kis házi hajpakolást száraz fejbőrre?

Skacok!

Mi a frász az az ólajtó?!
Tudod, "akkorát esett, mint az ólajtó..."

Sohase értettem ezt a szót, de ma belém hasított a gyanú, hogy netán itt simán csak egy ól ajtajáról van szó, és igazából semmi köze holmi nagyranőtt olajpocsolyához? Ennyire egyszerű lenne?
Csak azért kérdezem, mert volt már ilyen velem korábban is. Például amíg ötödikben meg nem láttam először egy ceruzarajzot a trójai falóról, addig arról is azt hittem, hogy valami nagyon éhes óriás-féle...

a takonypóc beszámolója a hétvégéről...

A hülye influenza miatt lemaradtam a villandry-i Konyhakert Fesztiválról. Most várhatok egy egész évig. A hülye influenza miatt lemaradtam a szombati vízitornáról. Most várhatok egy egész hétig. Hülye influenza.

Viszont megtanultam horgolni.

újjujujj...

valyás-avalyás-nyavalyás In Fluenza

levetkőzve női ösztöneimet...

Azért elképesztő, hogy milyen csodálatos a természet, nem? Itt ez a pici gyík, a feje 5x10 miliméternél nem nagyobb, mégis milyen hibátlan minden rajta: a szeme, a bőre, a kis orrlyukai. És azok a parányi ujjacskák? Hihetetlen hogy erek, idegek futnak bennünk. Tökéletesen összehangolt, miniatűr, finommechanikai gépezet. Gondolkodik, él, szaporodik, járja az útját, része a nagy egésznek, és én nem tudok abban hinni, hogy ez az állatka csupán a véletlenek összjátéka folytán kelt életre. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle, egyszerűen gyönyörű.

Portré az új barátomról...

Nem tehetek róla, beleszerettem. Eszement édes kis jószág. Tüneményes kisgyík, a tekintetében meg van valami... je ne sais quoi'... de elvesztem benne. Mi legyen a neve?Kis bohóc... :-)

UPDATE 1: A doki szerint ez még teljesen bébi gyík. Meg akarta fogni szegényt és csak úgy kitenni a vadonba egyedül és árván, de én megmentettem az új barátomat. Most megpróbálok pókokat és muslicákat gyűjteni neki, nehogy legyengüljön az éhségtől.

UPDATE 2: Újjabb nehézséggel találtam magam szembe, mert rájöttem, hogy hiába keresek pókot neki, azt még kevésbé merem majd megfogni, úgyhogy úgy döntöttem hazaküldöm névnélküli barátomat, lehet hogy már kétségbeesve keresi őt a mamája. Kitettem a gyepre, a kis fickó meg pillanatok alatt elhúzta a csíkot. C'est fini...

Hiányzik...

Szóval ilyen a szívroham...

Ezzel meg most talákoztam a sarokban! Egy pillanatra a szívem is megállt dobogni!
Mi a fene ez a szörnyeteg? Hogy került be a lakásba? Miért állnak összevissza a lábujjai? Mi az esély rá, hogy ebédidőig ugyanilyen mozdulatlan marad, és megvárja míg hazajön a doki, hogy megmentsen tőle? Mit eszik? Ugye nem támadja meg a Dudort? Lehet, hogy több is van belőle? MICSINÁLJAK VELE???!!! Legalább kilenc centi, és villásnyelve van, láttam a saját szememmel!


UPDATE 1: Nah, már a férfiakra se lehet számítani! Most volt itt egy munkás átvizsgálni a szellőzőket (rendes évi gyakorlat...) megkértem, hogy legyen úriember, és mentsen meg, ha már egyszer itt van, és vajon mit válaszolt borzongva?! Hogy ő nem meri az ilyeneket megfogni, de ne aggódjak, nem veszélyes... Hah! Gyáva kukac!

UPDATE 2: Most felkucorodott a hűtőtáska cipzárjára. Na jó, lehet, hogy mégsem szörnyeteg. Sőt, tulajdonképpen egész helyes. Csak ne pont az én konyhámba vette volna be magát...

UPDATE 3: Tulajdonképpen tökaranyos ez a kis izé, egész megbarátkoztunk. Persze csak tisztes távolból. Nem lehet, hogy ez csak egy árva gyíkgyerek? Arra gondoltam, netán befogadom...

Valami történni fog...

A bolti árufeltöltők ma egytől egyig úgy ki voltak csípve, mintha egy menedzserkonferencia résztvevőit szalajtották volna polcotpakolni. A férfiak talpig sötét öltönyben (mellénnyel!), nyakkendővel, a nők körömcipőben, selyemharisnyában, elegáns kiskosztümben. Tisztára slamposnak éreztem magam, pedig a pasztellcsíkos pulcsim és az új dzsekim volt rajtam.
Most vagy a tikosszolgálat emberei szállták meg az épületet (ez esetben rejtőzködésből egyes alá!), vagy ez az alkalmazottak új egyenruhája.
Remélem az előbbi, mert ha mégis ez az új egyenruha, akkor attól tartok kénytelen leszek boltot váltani, nem tudom rendszeresen elviselni azt a lepukkantságérzést, ami ma a hatalmába kerített.

A másik furcsa meg az volt, hogy noha a bolt kongott az ürességtől, egész sorok álltak teljesen és tökéletesen kifosztva (életemben nem láttam még ilyet), miközben az árufeltöltők nem is annyira feltöltöttek, hanem inkább letöltöttek, mégsem volt hiány semmiből, mindent meg tudtam venni amit akartam, minden friss volt és ropogós, és több mint elég. De akkor mi a csuda hiányzott a polcokról?!

... mintamátrix?
... vagy kandikamera?
Nem tudok rájönni.

piscine... IV.

Az úszás olyan mint a drog.
Rendesen medencelvonási tüneteim vannak.

Holnap hétfő? Sebaj...

Pollyanna azt mondja, hogy a hétfőben az a szép, hogy még egy egész hétbe beletelik, mire újra hétfő lesz... Én ehhez tartom magam. Ráadásul szabi utáni első hétfő se lesz még egy darabig, úgyhogy most mit szomorkodjak?
Pláne, hogy ILYENEKET is látni néha. Most mégjobban szeretem az embereket.

Különben is ma nem, majd holnap gondolok rá (ezt az életfelfogást Scarlett O'Harától kölcsönöztem, és ez is nagyon bevált).

piscine... III.

Az aquagym nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóóó!

Őrült kemény, ha a parton kellett volna végigcsinálnom azt az egy órát, akkor a mentők mostak volna föl a padlóról, de a vízben nem is érezni. Persze attól még használ, már most fájok, felháborodott izmaim szóba se állnak velem, a medencéből úgy kászálódtunk ki, mint a vert sereg, de akkor is eszméletlen jóóóóóóó! Mostantól örökkön örökké akvadzsimmelni fogok!

Utoljára a spinning váltotta ki belőlem ezt az edzés utáni felfokozott boldogságérzetet, pedig azután is alig bírtam hazavánszorogni (Magyarországon az utca másik oldalán volt a spinningterem ahová jártam [a doki mindig távcsővel kukkolt minket], normál tempóban egy darab percre ajtótól ajtóig, de miután levakartam magam a bicikliről, nekem legalább negyed óráig tartott a hazaút), de itt sajna nincs olyan, úgyhogy most repesek, hogy találtam egy még jobbat :-)

don't forget!

Heten a halott ládáján -
Yo-ho-ho, meg egy üveg rum!

Csönd, ott lenn, a fedélközön!

"I’m a sailor peg
And I lost my leg
I climbed up the topsails
I lost my leg"

(a kép zenelink!)

tiszta retró...

Most pedig lerántom a leplet a doki komcsi múltjáról.
Még tavaly, mikor Magyarországon voltunk, és a doki könyvtárát túrtam át módszeresen katalogizáltam és dobozoltam, megtaláltam a úttörőkori őrsének (Galagonya őrs) naplóját 1981/82-ből, melynek az akkor 10 éves doki volt a krónikása (pontosabban "kórnikás"). Rögtön magamhoz ragadtam a naplót, és addig tettemide-tettemoda, nehogy véletlenül otthon felejtsem, hogy persze az volt az egyetlen, amit nem hoztam magammal. Másfél évet kellett várnom, mire újra kézbe vehettem, mert ugyan ki merne a postára bízni ilyen értéket, de most elhozták a szüleim, és elhárult minden akadály a közlés elől.

(Közbeszúrt megjegyzés: kicsit borzongató belegondolni, hogy abban az évben, mikor én születtem, a doki már őrsi naplót írt. Férfikorú férfival élek. Megj. vége.)

A doki megfenyegetett, hogy halálra csikiz, ha nyilvánosan kompromittálom a komcsi múltjával, de én vállalolom az üldöztetést, nem vehetem a lelkemre a terhet, hogy egy ilyen becses irodalmi és képzőművészeti kincstől fosszam meg a nagyérdeműt, úgyhogy jusztis megmutatom! Ez kérem egy igazi kordokumentum!

(Minden képet nagyobbra tudsz kattintani)

Vajh' mi szerepe volt a nótafának és a mókamesternek?Csatakiáltásunk, őrsi vállalásunk...A dokit aztán nem lehet szószártyasággal vádolni...

"- Tanítónéni ezt is le kell írni? / - Ezt nem muszáj! / - Jajde jó! - mondtam."

Azért az a Vukkos rajz nagyon ott van...

"Zsibongva jöttünk ki az iskolából." Nem hiszem, hogy van még gyerek, aki így fogalmazna.

Elselye... úgy látszik a zsenik sem feltétlenül helyesírók...

piscine... II.

Az uszodában nincs üdítő- vagy édességautomata, viszont van úszószemüveg-, fürdősapka-, fürdőgatya-, dezodor-, és tusfürdőautomata.

Holnap megyek először aquatornázni, Frédérique lesz a tanárom, aki a nevek logikájának ellentmondva igazából nő.

Óda az Őszhöz...

Mindig a Tavaszhoz szoktak költeményeket írni, olyanokról zengenek dalt, hogy felpezsdül a vér, csicseregnek a madarak, a fűből új élet sarjad ésatöbbi ésatöbbi, így is van, de én bizony ősszel is ugyanezt a bizsergést érzem, majd' kibújok a bőrömből a boldogságtól!
Végre elmúlt a nyár, a nehéz forróság, szárazság, a kibírhatatlan levegőtlenség, lehűlt az idő, minden reggel esőillatra ébredek, megint színes a világ, a fák, a bokrok, aztán az is elmúlik, de jön más mulatság, szárazlevél-rugdosás a parkban, pogácsasütés, kakaóivás termoszból, vagy csak állok az ablakban (a nyuszis mamuszomban!) és meleg teát szürcsölve bámulom a vihart.
A nap már nem perzsel, hanem barátságos, otthonos aranysárgán ragyog, a levegőt belengi a sültgesztenye, a sütőtök, és a karamell illata, száraz falveleket égetnek a kertekben, végre belebújhatok a kordnacimba, viselhetem a meleg pulcsikat, színes sálakat hordhatok (sk!), és végre-végre újra kézimunkázhatok anélkül, hogy az ujjamhoz sülne a tű.
Végül ha beköszönt a fűtésszezon, szegfűszeggel tűzdelt narancshéjat szárítok majd a radiátorokon, kalácsot dagasztok, amit a nyáron befőzött baracklekvárral, normandiai vajjal és fahéjjal majszolunk el reggelire, ebédre meg lecsót eszünk, jó kis hazai paprikából.
Ahogy Tom Hanks mondta a Szerelem hálójában, látván, hogy mindent beborítanak az iskolások, ilyenkor mindig rámjön az iskolaszer-vásárolhatnék, most is vettem egy színes marékkal a kedvenc tollamból (0,4 mm-es vastagság, vagy inkább vékonyság...), meg egy remek moleskine jegyzettömböt, lehet hogy ebbe írom majd a nagy regényemet színes betűkkel.

Most megyünk az uszodába, mert sürgős lubickolnivalónk támadt, valahogy le kell vezetni a fölös energiát, mert ilyenkor engem csak a bőröm tart egybe, amúgy mindenfele mennék egyszerre!
__________
u.i.: Jövő héten Konyhakert Fesztivál lesz Villandry-ban, már alig bírok magammal. Nemcsak zöldségpiacot rendeznek, de ott még meg is főzik/sütik a helyben termelt zöldségeket, leveseket készítenek, lecsókat, felfújtakat stb., a nép meg közben ott császkál a hatalmas kertben és kanalaz lelkesen. Szuper lesz!

Ehavi megdöbbentő rovatunk következik:

Amolyan sajtózsemlemorzsa...

Emlékszem, még az amerikai elnökválasztás előtt Obama egy beszédében megjegyezte, hogy nem elég a hadsereg és a különböző nemzetbiztonsági szervek Amerikának, szükség van egy civil, amolyan paramilitáris ifjúsági szervezetre is, ami éppoly hatalommal bír majd, éppoly erős lesz és jólszervezett, mint a hadsereg. Hát ez lett belőle: "Adj egy évet, és megváltoztatjuk a világot!". Nem Amerikát. A világot. A 3:02 percnél azt mondja a lányka, hogy számára ez az egész arról szól, hogy létrehozzák az Egy Világot. Új Világrend, hah?
1:47-nél Rahm "Rambo" Emmanuel, Obama kabinetfőnöke arról beszél, hogy mindenki számára kötelezővé teszik a belépést a hitlerjugend ööö... levente... vagyis úttörő... akarom mondani AmeriCorps nevű szervezetbe 18 és 25 év között.

Aztán ITT egy hatoldalas cikk vagy tanulmány arról, hogy a zoofília gyakorlatilag egy tök normál szexuális vonzalom, most ugyan olyan elbírálás alá esik, mint a homoszexualitás az '50-es években, de ahogy azt elfogadta a világ, úgy ez is hamarosan kedvezőbb fogadtatásra lel majd a liberálisan gondolkodók körében. Én remélem, hogy nem.
Ha már a szexnél tartunk, be akartam linkelni egy cikket a Times Onlineról, amiben azt bizonygatta a cikk írója, hogy a közvetlen vértestvérek közötti szexuális kapcsolat is abszolút rendben van, amíg nem születik belőle gyerek, de ez valszeg annyira kicsapta a biztosítékot az olvasóknál, hogy pár nap alatt levették. Persze nem biztos hogy emiatt vették le, mert a kommentezők 95%-a teljesen támogatta a cikkíró véleményét, és még azt hurrogták le aki ellen mert mondani, de tény hogy valamiért végül mégis törölték az oldalról. Egyszer egy magyar fórumon is olvastam már ilyen véleményeket, a kommentező szerint csak a bigott vallásosság tiltotta a testvérek közötti szexet, meg mondjuk tényleg nem jó ha egy kretén kölyök születik belőle, de szerinte most hogy már így a 21. században élünk, a fogamzásgátlás korában, felül kéne bírálni ezt a tiltást, mert ez is csak egyike a sokszínű szexuális orientációknak, és minden jó, ami örömet okoz... Szépen vagyunk, mi?

Aztán ITT egy minősíthetetlen tartalmú riport a virágzó izraeli szervkereskedelemről - CNN Live.
A pasi lánya mondja el, hogy az apjának beteg volt a veséje, és egy "veseügynökkel" kötött üzletet, aki elvitte őt Kínába, ahol egy 18 éves lány veséjét vették ki a számára 5000 dollárért. A kínai lány nem sokkal a műtét után meghalt. (Pech, mi?)
3:02-nél interjúvolnak meg egy ilyen veseügynököt. Azt mondja, Izraelben van egy mondás, miszerint "Nem gyengítik meg a saját soraikat", így amikor az ügynök legsajátabb anyjának volt szüksége vesére, nem engedte, hogy a fia nekiadja a tulajdon veséjét, de simán belement abba, hogy fizessenek egy kínai ismeretlennek, és vegyék meg tőle a szervet, mire a veseügynök azt mondja: - És ugyan mi olyan furcsa ebben?
Erre a riporter azt kérdezi: - Ez azt jelenti tehát, hogy gazdagoknak több joguk van az egészséghez, az élethez, mint a szegényeknek?
Veseügynök: - Ilyen az élet. Ez a dolgok rendje.
2:23-nál azt mondja a riport, hogy a szervkereskedelemnek ez a módja (meg még más módjai is), nemcsak hogy teljesen legális Izraelben, de a helyi TB még anyagilag is támogatja.

Ha lesz még más is majd folytatom, de egyelőre ennyi is elég.

piscine... I.

A hotelben medence és pezsgőfürdő is volt, ahová minden este lejártunk vacsora előtt a dokival, aminek az lett az egyenes következménye, hogy három nap alatt kifogytam a passzentos gatyómból, amit pont az utazás előtt vettem, így kénytelenek voltunk egy sürgősségi övvásárlást is beiktatni a programba, mert azt pont nem vittem magammal.
A másik következménye meg az lett, hogy most jöttünk haza a helyi uszodából, ahol vettünk egy havibérletet, beiratkoztam vízitornára, és a szuszt is kilubickoltuk magunkból.