vagy ő vagy én!

Ma ebédidőben emberevő mamzellevő szörnyeteget is vadásztunk a dokival, de egyelőre a leghalványabb fogalmunk sincs róla, hogy mennyire volt sikeres a hadjárat. Ámbátor úgyis mindegy, legkésőbb holnapra mindenképp kiderül majd. Mert az van, hogy vagy elbújt, vagy beporszívóztuk, de szemtől szembe egészen biztosan nem kerültünk a fenevaddal.
Azért nem határozom meg a szörnyeteg nemét közelebbről, mert csak annyit tudok róla, hogy nem szúnyog, ugyanis szúnyogot én már négy éve nem láttam, itt olyan nincs. Ennek ellenére valami mégis elkezdte szedni az áldozatait (azaz engem), és egész éjjel némán csámcsog rajtam, de csak rajtam, mert a doki vagy túl... öhm kandúrszagú az ő kényes ízlésének, vagy túl zajos.
Tegnap reggel a hasamon 6, azaz hat darab csípés volt egymás mellett, ma reggel pedig a bal karomon volt 5, azaz öt. Megállapíthatjuk, hogy gourmand és gourmet, alaposan körbekóstolgatja a fogásokat, mielőtt nekiesik úgy igazából. A doki szerint pók, szerintem meg lehet hogy igaza van.
Nem vagyok minden körülmények között pókellenes, mert például az Antonella is barátom nekem, de ha ez az izé föltette magában, hogy néhány éjszaka alatt szisztematikusan fölzabál engem, akkor nem kímélem meg az életét, még akkor se, ha az Antonella mamája a kérdéses illető. Vagy a papája. Vagy legyen bármely rokona, barátja, netán üzletfele, nem érdekel, meg kell halnia!

UPDATE:
Nos, Ő. Határozottan nem sikerült porszívóvégre keríteni a vadat, egész éjjel csámcsogott és böfögött rajtam, a ma reggeli leltár: három övön aluli csípés, egy felkar, két váll, és egy félig felfalt fülcimpa (meg egy alliteráció). A szúnyog-elméletet továbbra is kizárhatjuk, mert én még nem hallottam olyat, hogy az ember nem hallja ha egy szúnyog körbeeszi a fülét. A doki szerint valami fura allergiám is lehet, de én éreztem, ahogy mászkálnak rajtam...